A fagyasztás története
A kezdetleges viszonyok fejletlensége sokáig nem tette lehetővé, hogy a tartósítás kezdetleges formái tökétesedjenek. A hóval, természetes jéggel végzett kísérletek mellett (Francis Bacon) rájöttek a sóoldat hűtő hatására is. A XVII. század végén már híres volt a jég és a só keverékével hűtött illetve fagyasztott párizsi limonádé és fagylalt.
A XIX. század közepéig alacsonyabb, kisebb hőmérsékletek előállítására kizárólag természetes jeget használtak, ami áruként jelent meg a világpiacon. A szállításkor és a tároláskor föllépő veszteségek valamint a jég szennyezettsége ösztönzően hatott a hűtés gépi megoldására.
Az első ammóniás kompresszoros hűtőgépet 1876-ban készítették Carl von Lindére tervei alapján. A hűtőgépek megjelenésével megkezdődött az élelmiszerek hűtése mellett a fagyasztásos tartósítás is.
A modern fagyasztott élelmiszerek ipara egy Clarence Birdseye nevű úrral kezdődött Amerikában 1925-ben, aki szőrmekereskedéssel foglalkozott Labradorban. Rájött, hogy a halfilék, melyeket az őslakosok hagytak kint a sarki téli levegőn, gyorsan megfagynak, jobban megőrzik a friss hal ízét és állagát, mint az év más időszakában, enyhébb hőmérsékleten fagyasztott halak. Birdseye felfedezésének kulcsa a fagyasztás sebességének jelentősége volt, így előterjesztette az élelmiszerek gyors fagyasztását szolgáló ipari eszközöket. Mára tudjuk, hogy a gyorsfagyasztás lehetőséget ad az élelmiszerek széles választékának ahhoz, hogy tápértékét tökéletesen megőrizze.
Az első, a háztartásokban jelenleg is használt, zöld (Greenfreeze) hűtőszekrények prototípusai 1992-ben jelentek meg a piacon. Ezek már egyáltalán nem tartalmaznak ózonkárosító gázokat és energiafogyasztásuk is kedvezőbb.
